Én így szeretném csinálni!
Már jó ideje fogalkoztat az oktatás, 14 éves korom óta próbálkozom vele, és be kell vallanom, követtem el hibákat.
(Egy ideig persze csak barátnőimet, barátaimat próbáltam lovagolni tanítani.)
Mint minden gyermek, én is példákat másoltam. Próbáltam az addigi oktatóimat utánozni, hiszen maximálisan megbíztam abban, hogy amit csinálnak, az jó. Ma már tudom, hogy sajnos ez nem volt igaz mindenkire.
Egy hiba, amit velem kapcsolatban is elkövettek anno, és amire nem is gondoltam, hogy fontos lehet:
- Ez a megfelelő öltözet és védőfelszerelés, legyen a ló bármilyen jóindulatú és kezes! Életemben először 17 - 18 évesen volt rajtam először kobak, előtte sosem láttam senkin (csak versenyeken), egyik oktatóm sem hívta fel a figyelmet ennek fontosságára, és ő maga sem járt elöl pozitív példával.
Túl azon, hogy már papíros oktatóként egyik tanítványomat sem engedem lóra ülni kobak nélkül, kényesen figyelek arra, hogy példát állítsak eléjük azzal, hogy én sem ülök lóra nélküle, legyen bármilyen forróság. Támogatom a gerincvédő mellények és lovagló kesztyű viselését is. Hideg időben nem csak a kobakot, de a kesztyűket is kötelezővé teszem.
Ha meg van minden felszerelés (lovason és lovon is), kezdhetjük a futószáras órákat.
Sok helyen nem szeretnek ezzel bíbelődni, mert futószárazás alkalmával csak egy tanítvánnyal lehet (kellene) foglalkozni. Kétféle hibát látok gyakran: Ha már ül valahogy a lovas a lovon, mehet is szabadon osztályban a többiekkel, vagy bár a kezdő futószáron van, párhuzamosan megy egy osztály is. Mindig mérges vagyok kicsit, ha ilyet látok, akkor pedig végképp, ha ilyen helyzetbe kényszerítenek. Sajnos volt már rá példa, hogy néhány lovardavezető ezt várta el tőlem. Egy kezdő lovas 100%-os figyelmet igényel, az osztálylovasok pedig kifizetik az órájukat, tehát megérdemlik, hogy tisztességes oktatást kapjanak cserébe.
A futószáras oktatás célja (szerintem), hogy kialakítsuk a lovas egyensúlyát, helyes ülését, a független kezeket, illetve a helyes átmenetek lovaglását. Nem árt, ha el tud indulni, és meg is tud állni, mikor szabadon engedjük - jó esetben egy karámban-!
Ez mind szép és jó, de ezeket valahogy mindenhol máshogy értelmezik. Én akkor tekintem sikeresnek és "befejezettnek" a futószáras lovaglást, ha a lovas helyes tartással, szárak nélkül képes lovagolni mindhárom jármódban. A befejezett szót pedig azért tettem idézőjelbe, mert egy a lovaglására igényes lovas újra és újra visszatér futószárra, hogy korrigálja a hibáit.
Futószáras oktatás során (is!) nagyon fontos az oktató türelme, és az is, hogy egy feladatra többféleképpen is rá tudjon vezetni egy kezdőt. A legnehezebb rész egy kezdő lovas számára talán a könnyűügetés ritmusának felismerése, és még ha ez meg is van, nem biztos, hogy van izomzata a jó kivitelezéshez. Egy rutinos lovas persze már nem fizikai erővel lovagol, de a kezdeteknél gyakran nehezítő körülmény a kondi.
Mit hogyan, és főleg miért úgy? Ez egy másik sarkalatos pont a lovasoktatásban. Azt még csak-csak elmondják, hogy hogyan kell, de azt már kevés helyen, hogy miért kell úgy, pedig fontos lenne, hogy a kezdő lovasunk elejétől kezdve lássa az összefüggéseket abban, amit csinál, vagy tanul csinálni.
Összességében a futószáras oktatás minősége határozza meg azt, hogy mennyire lesz jó lovas valakiből (rossz beidegződéseket nagyon nehéz leküzdeni), de a leglátványosabb a már önálló lovaglás közben tapasztalható fejlődés gyorsasága, minden egyes futószáron töltött perc kamatostól megtérül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése