Én így szeretném csinálni!
Sajnos nem egyszer előfordult, hogy rámbíztak önállóan lovagló lovast (akár csak néhány percre), és megdöbbenten tapasztaltam, hogy a szárakat sem tudja rendesen fogni.
Mint ahogy a futószárnál említettem, mint minden kezdet, a futószáras rész a legnehezebb a lovas szempontjából. Ami az oktatót és nem utolsó sorban az oktató lovat illeti, véleményem szerint az első önálló osztálylovaglások a legnehezebbek. Nagyon ott kell lenni fejben, gondosan felépíteni a feladatokat és nem elfelejteni, hogy az irányítással még lehetnek gondok.
Talán a lovat is ez a szakasz fárasztja el legjobban, hiszen futószáron az utasítások nagy részét az oktatótól kapja, most viszont - leszámítva a hangsegítségeket - egy viszonylag rutintalan lovasra van utalva. Gyakran előfordul, hogy a futószáron ügyes, lazán, egyensúlyban ülő lovas merevebbé válik, a kezek kevésbé nyugodtak. Van, akinek néhány perc elég, hogy belelazuljon az új helyzetbe, van, akinek több alkalom is kellhet. Lónak és oktatónak egyaránt tolerálnia kell az ilyenkor tapasztalható átmeneti visszaesést. (Presze nem feltétlenül van ilyen.)
Egyik fő feladat, hogy megtanuljon a lovas egyeneseket és íveket lovagolni, összehangolni a szár és csizmasegítségeket, hozzáadva testsúly finom áthelyezését. Ezzel párhuzamosan persze megismeri a patanyom figurákat is.
Ha ez megvan, jöhetnek az átmenetek, nehezebb feladatok, rövidítések, fokozások, stb.
Megfelelő futószáras előkészítéssel már van a lovasnak annyi tudása és gyakorlata, hogy az esetleg nehezebb 1-2 alkalom után át is lehet térni az izgalmasabb feladatokra.
Amit viszont nem szabad elfelejteni!
Míg futószáron csak magára figyelt a lovas, most más lovasokra is figyelnie kell. Távolságok megtartása, előtte haladó ló tempója, még nehezebb a dolog, ha más, az osztálytól függetlenül dolgozó lovas is van a pályán, és arra is figyelni kell, mikor jön szembe, merről kell kerülni.
Kezdő osztálylovasokat az első alkalommal szeretem nagykörön tartani. Szerintem nekik is biztonságérzetet nyújt, hogy az oktató közelebb van. Körben váltásokat, átváltásokat gyakorolnak, amik nem kifejezetten könnyű alakzatok, de még nem is a pontosság a lényeg.
Később kimehetnek egész lovardába, vagy ha "túl nagy" a pálya, kijelölök egy részt a pályán.
Nem szeretem, ha túl távol kerülnek a friss osztályosok. Megtanulják az átlóváltás, a féllovardákat, pontosítjuk az átváltást, aztán kígyóvonalak, kiskör, nagykör. Természetesen közben az átmenetek is nagy szerepet kapnak. Ezeket tartom alapoknak.
A haladóbb osztályosaim már külső-belső állításokkal is bíbelődnek, patanyom figurákban bejön a körben válts, lehetőleg minél pontosabban, illetve megpróbálkoznak rövidítésekkel és fokozásokkal is, valamint ők lovagolnak már vágtában is. Ezeken kívül sokkal intenzívebb a feladatok sűrűsége. Ettől a szinttől kezdve mondom jó szívvel, hogy akár terepre is jöhetnek.
Ha az előzőek is jól mennek, a lovat puhán kézben tudja tartani a lovas, jöhetnek a nehezebb jármódváltások, mint lépésből vágta, vagy vágtából lépés, állj, stb., egyszerű ugrásváltás, eltolások, röviden hátra arc, hátraléptetés.
Sajnos sok lovardában látom, hogy az osztály megy körbe - körbe, esetleg az éllovasnak van valami feladata, de a többiek csak utaznak utána. Ez nagyjából semmire sem jó, legfeljebb, hogy kiszellőzzenek a lovasok, gyakran a patanyomfigurákat sem jegyzik meg.
Fontosnak tartom, hogy rudakkal, cavaletti gyakorlatokkal is színesedjenek az órák, hogy az osztályok közel azonos tudású lovasokból álljanak, valamint, hogy osztályban is nyíljon lehetőség önállóságra, pl. vagy az éllovas változtatásával, vagy olyan feladatokkal, ahol nem csak "vonatozva" közlekednek a tanoncok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése