Én így szeretném csinálni!
Ha tehetem, senkit sem engedek önállóan lovagolni, amíg meg nem ismeri a vágtát, és nincs kellő ülésbiztonsága mindhárom jármódban, éppen ezért a terepezés az én felfogásomban olyan dolog, amiért bizony fel kell mutatni valamit.
A tereplovaglás kezdőknél kényes ügy. A legbékésebb ló is megijedhet. Nem kell, hogy kiszaladjon a világból, épp elég, ha kiugrik rutintalas lovasa alól. Még csak az sem kell, hogy bármi baj történjen, esetenként épp elég a negatív élmény, főképp, ha az első alkalmakkor történik hasonló. Könnyen lehet, hogy egy életre elmegy a kedve a lovaglástól, vagy marad benne egy olyan tartás, ami blokkolni fogja jobb esetben csak a későbbi problémakezelésben, rosszabb esetben az egész lovas teljesítményében. Aki fél, az nem tudja élvezni a lóháton töltött időt, bármennyire is szeretné. Ezt nem kell tovább ragoznom.
Azt se felejtsük el, hogy terepen az oktató elég keveset tehet lovasáért, ha nehézségei adódnak. Persze haza lehet fordulni, le lehet szállni és vezetni a lovat, de sajnos van, hogy a történet dinamikusabb annál, mint hogy ezt megtehetnénk. Terepen nincs karám sem, ami pár méter után "megfogja" a lovat. Minden lovasomnak, aki türelmetlen, megpróbálom elmagyarázni, mennyire fontos, hogy terepen ne érjék teljesen felkészületlenül az események, és az a minimum, hogy ismerje a vágtát, vissza tudjon fogni egy elrohanó lovat, és legyen olyan egyensúlya, hogy az első botlásnál nem pottyan lova mellé.
Meg szoktam osztani velük pár igen hasznos tanácsot is, ami nekem is sokat segített az évek alatt, és bizony megesett párszor, hogyjó szolgálatot tettek:
- Bizonyos lovak szeretnek megindulni, ha hosszabb egyenes, nyílt trep van előttük. Gyakori az a hiba, hogy ha elragadja a lovast a lova, a száját tépve próbálja megállítani. Ennek az esetek többségében nem sok hatása van, sőt, néha csak ront a dolgon. A lóval is humánusabb az a módszer, hogy nagykörre vegyük (persze ha a terep engedi), és a kört kissebbítve vegyük fel ügetésbe, lépésbe.
- Sajnos az is előfordulhat, hogy a lovas barátságtalan kutyával találkozik. Nekem már bevált (és másoknál is láttam ezt működni), hogy menekülés helyett a kutya felé ügettem lendületesen. Az eb hamar átgondolta a dolgot és sietve odébb állt. Az viszont tény, hogy ha falkában vannak, sokkal bátrabbak ennél.
Viszont nem a stresszhelyzet a kezdő terepesek egyetlen ellensége, hanem maga a terep is! Futószáron, pályán nem nagyon találkoznak emelkedőkkel, lejtőkkel, ezért nem célszerű rögtön hegyi túrára vinni őket. :)
És még néhány dolog, amit érdemes megfogadni:
- Sosem megyek olyan szűk úton, ahol a ló nem tud kényelmesen megfordulni.
- Nem tanácsos beláthatatlan úton vágtázni (már csak mások épsége érdekében sem).
- Nem jó ötlet dús mezőkön vágtázni sem, bár az biztos, hogy csodálatos élmény, de csak addig, amíg lovunk bele nem lép egy gödörbe.
- Nem léptetem bele a lovat olyan tóba - patakba, aminek nem látom vagy nem ismerem az alját. Nem is annyira a mélység miatt, mint a beledobált szemetek, roncsok miatt.
Azt tartanám ideálisnak, ha a terepre kiinduló lovasok legalább 40-50cm-es, alap ugró rutinjuk is lenne. Sosem lehet tudni, mikor kerül valami a gyanútlan lovas útjába. Persze ez elkerülhető azzal, ha nem vágtázunk beláthatatlan úton.
És ha már ennyi szörnyűséget felsoroltam, és mindenkinek elvettem a kedvét az egésztől, azt is elmondom, hogy a tereplovaglás valóban fantasztikus dolog, és megértem azokat, akik türelmetlenül várják, hogy átélhessék! Szerencsére nem jellemző, hogy a lovasokat kutyák támadnák meg, és a nyugodt lovakra sem, hogy rémüldözzenek, viszont míg egy tapasztalt lovasnak talán fel sem tűnik egy-egy automatikusan és csírájában elfojtott helyzet, addig egy kezdőnek nehézségei akadhatnak. Megfelelően felkészített kezdő terepes viszont majdnem olyan biztonságban van a kapukon kívül is, mint lovardán belül, és erre a helyzetre kellene törekedni.
És egy kis ízelítő: www.lovaglas-lovastabor.hu/galeria/terep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése