Zabla kérdés

Elméletem zablákról, azok alkalmazásáról:

Sokszor olvasok olyan kérdéseket, fórum bejegyzéseket, hogy "Nehezen boldogulok a lovammal, milyen zablát ajánlotok? ".
Nem is állom meg szó nélkül soha.

Alapvető problémának tartom, hogy ha egy lovas problémákba ütközik, rögtön azt kezdi el nézni, hogy milyen segédszárakat alkalmazzon, milyen sarkantyút vegyen fel, vagy adott esetben milyen erősebb zablát válasszon a lovának. Az esetek döntő többségében sajnos nem azon gondolkodnak el, hogy milyen hiányossgból ered a probléma, mit kellene jobban tudnia, miben kellene fejlesztenie lovaglási technikáját, hogy élvezetesebb legyen a lovon töltött idő, nem csak magának, a lónak is!

Nyilván vannak olyan esetek, ahol a megoldást egy komolyabb zabla jelenti, pl. heves vérmérsékletű lovaknál, mikor nem a lovas hibáiból, hiányosságaiból ered egy-egy nehézség, hanem az állat temperamentumából.
Aztán zablaiszonyos lovak esetében jó megoldás lehet egy zabla nélküli kantár, pl hackamore vagy bosal (western). Ezek a típusok a ló orrnyergére, illetve tarkójára hatnak.
Végül pedig magasabb dílovas osztályokban ott a nagykantár, ami egyesíti a csikózablát és a feszítőzablát. Ebben az esetben nem bizonyos gondok megoldásról van szó, hanem a feladatok aprólékosságáról, és ezen a szinten van már a lovasnak olyan technikai tudása, hogy ne okozzon fájdalmat a lónak még erősebb zablával sem.

A helyzetek erős 99%-ában nem túl gyakorlott lovasok szeretnének erősebb, általában feszítő zablát a lovukhoz. Ennek eredménye, hogy talán a lovas eléri célját, de a ló nagyon megszenvedi. Ilyen eset, ha valaki nem tudja lovát visszatartani, és feszítő zablát vesz lovának. Valószínűleg azért vitte el a ló előtte, vagy azért rohant, mert a lovas nem lovagolta megfelelően (pl a megállítás nem merül ki abban, hogy húzom a szárat!), feszítővel (pont az esztelen szártépés miatt) olyan fájdalmat okoz a lónak, hogy inkább megáll. A célt elérte, csak milyen áron?

Viszont az is előfordulhat, hogy nem hogy a durvább zabla könnyítene a lovas helyzetén, sokkal rosszabbá teszi.

• Pl. a fájdalom hatására nem hogy a ló megállna, próbál inkább elmenekülni előle és még jobban elviszi a lovast.
• Esetleg az is megeshet, hogy a ló felágaskodik, a szárakba kapaszkodó lovas pedig magára rántja.
• Kevésbé szélsőséges esetben a ló szépen megy az új zablával.. egy ideig! Aztán mikor kellőképpen hozzá tompult, jöhet egy még durvább zabla, és így tovább. Ezt sok mindennek lehet nevezni, lovaglásnak távolról sem, és nem is túl humánus.

Mindenképpen azt ajánlanám azoknak, akik hasonló zablaváltáson törik a fejüket, hogy mérlegeljenek. Ha nehézségeik vannak, kérdezzenek meg egy oktatót - edzőt, hogy mi a véleménye, mit ajánl, és próbáljanak "felnőni" a feladathoz, csiszolják a tudásukat, hisz mindig van mit javítani még egy profi lovasnak is!

Én a csikózabla híve vagyok. Annak is a lehető legpuhább, nem vékony kivitelét pártolom. Sajnos csikózablával is lehet nagy fájdalmat okozni a lónak, ha az ember durván használja a kezét, de kevésbé "éles" a hatása, mint egy vékony, vagy feszítő, vagy bármi más zablának.

Kezdőknek nagyon hasznos egy pálcás zabla, ami tulajdonképpen csikózabla a karikáján pálcákkal, ami nem engedi, hogy áthúzzuk a ló száján, illetve a ló is jobban érzi, hogy a kezdő merre fordulna, mert a pálcák úgy fordítják a fejét, mintha a pofájára tennénk a kezünket, és eltolnánk a jó irányba. Vékony csikózablát viszont semmi esetre sem ajánlanék.

Egy nagyon szomorú eset, ami felháborít
(Nem csak engem.)

Tudomásom van egy magát oktatónak tartó emberről, aki kifejezetten kezdőknek ajánlgat mikmar zablát, ami talán a legdurvább zabla, amit valaha láttam! Ha vannak ilyen "oktatók", akik ahelyett, hogy fejlődésre bíztatnák lovasaikat, a hiányosságaik pótlására ilyen megoldásokat kínálnak, addig mit várunk a lovas társadalomtól? Egyáltalán hogy nevezheti oktatónak magát? Mit oktat? Hogy hogyan ne kelljen megtanulni lovagolni, és mégis "lovagoljunk"?
És nem csak lovasoknak kínálja az eszközt (ráadásul szinte saját találmányaként beállítva, természetes lókiképzés hangulatot kölcsönző, saját elnevezésével), hanem fiatal lovak, problémás lovak kiképzésére is. Természetesen jó pénzért vállalja is a feladatot, illetve zablát is lehet bérelni.
A kezdő lovat fokozatosan, jól átgondoltan kellene belovagolni és képezni, hogy megmaradjon a finomsága, érzékenysége, jókedvvel, örömmel működjön együtt lovasával, nem mindenféle szadista eszközökkel már az elején megtörni, gátlásokkal felruházni és elérni, hogy a fájdalomtól való félelme miatt engedelmeskedjen, és helytelen, hamis tartásokba meneküljön.

Kicsit mindig feldühít, ha ez eszembe jut.

Összegezve:
Minden lovast és jövendőbeli lovast (mint magánember és mint oktató is) arra bíztatnék, hogy törekedjen együttműködésre a lovával, ha gondok vannak, vagy nehezebb lovaglású lova van, kérjen segítséget szakértőtől, próbáljon felnőni a feladathoz és méltóvá válni lova helyes és szép lovaglására!